V SZÜZ MÁRIÁHOZ...

Édes anyja

Nagyasszonya

Az igaz magyaroknak,

Patronája

S pártfogója

Régi magyar hazánknak!

Hozzád folyamodúnk!

Zokogva borúlunk!

Légy anyja fiaidnak.

Reánk tekints!

Mert senki sincs

Ki sorsunk boldogitsa

Igaz szivét

És jó szemét

Más reánk ki forditsa.

Véres sebeinket

Panaszló ügyünket

A ki előbb mozditsa.

Mindenfelé

Nyomorúság

Szorongatja népünket,

Majd döghalál

Mind lekaszál

Kevesétti éltünket.

Viz ároszt, emészt tűz!

Pogány rabszijra fűz!

Igy szegényétt bennünket.

Nincs mód benne,

Hogy más lenne,

Ki minket vigasztalna,

Nagy inségben

És éhségben,

A ki minket megszánna.

Majd sáska megemészt,

És nem hágy semmi részt

Kevesünkbül: ki bánna.

Majd jeles ég,

Majd zápor jég,

Elveri termésünket!

Üstök csillag,

Sokszor villag

Dobogtatja szivünket;

Most szivünk szomorú;

Fél hogy lesz háború,

Kétségben ejt bennünket.

Békességben

Csendességben

Tartsd meg hiv szolgáidat,

Böcsületben

És bővségben

Örökös országodat,

Szánd meg óh nagy Anya!

Örökös Asszonya!

Örökös jobbágyidat.

Áld meg igaz

Királynénknak

Győzödelmes fegyverét!

Gyújtogassad,

Lángoztassad

Hozzánk anyai szivét;

Nékünk is érdemet

Adj és segedelmet,

Érdemeljük kegyelmet.

Jó hírnévnek

Magyar vérnek

Gerjeszszed buzdúlását,

Királyjáért

S hazájáért

Hiv vitéz kiontását;

Vitéz légyen karja!

Hogy a mint akarja

Tegye pogány rontását.

Így zokogúnk

És borulúnk

M A R I A ! kegyelmedhez,

Így reméllünk

Halúnk s élünk

Nagy anyai szivedhez.

Angyali koronát

S apostoli hazát

Áldozd föl az egekhez.