V. Zeneszót hoz a kósza szellő

Zeneszót hoz a kósza szellő.

Jól ismert hangok; hallgatom.

Tudom, megint emlékeimmel

Lesz dolgom és nem alhatom.

Bübájos emlék, édes álom

Száll át merengő lelkemen,

S egy nem felejtett, bánatos hang

Susogja sírva: szerelem!

Előttem állsz fehér ruhában

És nyujtod reszkető kezed’;

S én, mig rajongva átölellek,

Érzem, hogy most is úgy szeretlek,

Mint egykoron szerettelek.