VA BANQUE!

Hazárd valék én világéletemben,

Gyönyör volt mindent egy kockára tennem,

A semmis üdvöt, koldus-gazdag álmot,

Ujjongva láttam tűnni egy világot.

Va banque! - kiáltám s kéjes izgalommal

Szórtam a pénzt s az életet halommal.

Ki már a mélybe s a magasba láték,

Nekem e bús-vidám lét csupa játék!

Va banque! Véremre menjen most a játszma!

A kapzsi bankár százszor is kijátssza,

Lehullt szememről régesrég a hályog,

Kacagva látok tűnni egy világot.

Kacagva látok mindent füstbe menni,

Hisz jól tudom, hogy mindez semmi, semmi

Nábob e szív s olyan könnyelmű, préda,

Hisz ez az élet csupa merő tréfa!

E buborék-tusát nevetve nézem,

A csilla álmot elfuvom merészen.

Meg mások jőnek, és ujjongva látok

A semmiből támadni egy világot.

Ujjongva látom, milyen mély a forrás,

Melyből buzog ez andalító zsongás,

Milyen kifogyhatatlan öblü mélye,

Hogy rajzik, alkot álomszenvedélye.

Tudom, hogy újra csak megsemmisülnek,

Az anda légbe tüstént elvegyülnek;

Meg mások jőnek és kacagva látok

A semmiből támadni egy világot.

Va banque! - kiáltom s kéjes izgalommal

Játszom a gúnyos, örök hatalommal.

Mindent ragyogni s összetörni láték,

Nekem e bús-vidám lét csupa játék.

Va banque! A szívemet teszem e lapra.

Hol a merész? Nos, hol van, aki tartja?

Hurrá! Mondjátok, ó, ki látott

Gyönyörbe tűnni egy bukó világot?!