Váci szeptember 1899

A klastromablakból kinéz az őszbe

Egy égőszemű kispap. A Naszály

Búsan pipál, az esti félhomály

Ölén levelek hullanak csörögve.

Az asztalon a Szentek Élete,

Fametszetekkel, mély csend a szobában,

A szél künn az elmúlást intonálja,

Az udvaron sétál egy remete.

Szüretre érnek a szőlőhegyek,

Halálpillék a feszületre szállnak,

Az égi nyájak nyirkos gyapja kondor.

A kispap lelke messze őgyeleg,

Várják pásztortüzes tiszai tájak

És ő egy halk Verlaine-versre gondol.