VAD HOMÁLY KÉL...

Vad homály kél nyúgot boltozatán

Éjjelében a nap elmerűl,

Barna felhő szikla tornyozatán

Szívborzasztó néma csendben űl,

Rejt villámot, rejt halált keblébe,

Vándor indul mégis ellenébe,

Nem remeg, bár búsan int az ég,

S nyílt előtte kétes messzeség.