VÁDIRAT

Ereszd neki bátran a tollat,

dacos kezem!

Nagy vádirat ez! Nem enyhíthet

semmi ezen!

Úgy írd le, ahogy tudod, érzed,

oly vastagon!

A vádlottat hóhérkézre

ím, hadd adom!

Megvádolom a nemtörődőt,

aki röhög!

A buta önzést, ezt a cédát,

az ördögöt!

A jóságot, mely ott köhécsel

a zátonyon...

Dühtől sikoltva, fuldokolva

őt vádolom!

Kéjért való kéj perceit,

mert gyilkosok!

Üres kezeknek életét -

van, ó, be sok!

A nap mesterséges, festett,

hamis szinét!

Megvádolom én az ember

agyát, szivét!

Megvádolom a szörnyű kort,

a lusztrumot!

Véres verejtékcseppjeit,

miket unok...