VÁGY [1]

Nem itt, nem itt van az én világom;

Más vidék az, ahova én vágyom!

Illatosabb, napfényesebb róna,

Mintha nem is az a napja volna.

Erdő, mező változatos színnel -

Mesteri kéz olyat soh’se színel:

Kék ligetek, kék hegyek aljába’

Fürödik a puszták délibábja.

Ott van az én egyszerű tanyácskám,

Mintha most is szemem előtt látnám;

Kertem is van: talpalatnyi birtok...

Most is abban ültetek és irtok.

Csemetéim bodorodva nőnek,

Hosszu sorral mind elémbe jőnek,

Örömarccal, mint hálás növendék,

Mutogatván a piruló zsengét.

Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,

Szülőhazám kedves rónatájin:

Hadd legyen ott jó pihenésem még,

Mielőtt egy hosszabb útra mennék.

Lombjaitok hűse ha beárnyal:

Zeng fölöttem szózatos madárdal;

Ismerem én e madarat régen,

Dalt ezután is hoz az énnékem.

Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek

Sorsosi az avatag fedélnek! -

Földi ember kevéssel beéri,

Vágyait ha kevesebbre méri.