VÁGY

Mit késel, o lányka,

E szívre omolni?

A hév szerelemnek

Hév csókkal adózni?

Mit rejted előttem a gyönge kebelt,

S vonsz kellemeidre, te csalfa, lepelt?

Ah hagyj betekintnem

A rózsaligetbe;

Hagyj részeg örömmel

Elhúnynom öledbe’.

Ah hagyd megizelnem az édeni bájt,

Hagyd szívnom ez ajkat, ez isteni szájt.

A messze jövendőt

Aggódva ne nézzed;

Hosszú örömökre

Mi kurta az élet!

Nézd nyomtalan a sebes óra halad,

Elmúlt napokat soha vissza nem ad;

S a rózsa, ha, szép kora múlva, lehull,

Méh nem szedi mézeit hamvairúl.