Vágyak és soha

Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek

kit nem zavarnak semmi bús szerelmek

s amilyen talán nem valék soha.

A nő szeme, élettel égve telten

rejtett mocsokkal undorítja lelkem:

az élet tiszta nem lehet soha.

Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,

az élet mélyén ég a vágyak piszka

s a semmit nem kivánhatom soha.

Ó ezek az emésztő pincelángok,

hogy mint a mécses, lángban egyre rángok

s tán ellobbanni nem tudok soha.

Hogy vágyamat születve már utálom

s utálva vágyom; és ha lesz halálom,

vágyam halálát nem hiszem soha.

Immár a végtelen vágyára vágyom

s bár végtelen sok, véges mind a vágyam

s végesből nem lesz végtelen soha.

Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek,

kit nem zavarnak semmi bús szerelmek

s amilyen talán nem valék soha.