[Vak, akinek megnyílt a szeme...]

Vak, akinek megnyílt a szeme

Milyen csodálatos!

Milyen szívesen robog a világ,

s keringenek a csillagmilliárdok,

milyen szívesen lüktet a mi vérünk

milyen színes, ha megyünk, sírunk, kérünk –

milyen csodásan látja az újságot

sötét világ kis kóbor szelleme,

ma rábukkantam a való világra:

a fényre, a szépre,

a lángra, a képre,

a vágyra, a szóra,

a röpke hajóra,

a csókra, a hírre,

a káprázatos tavasz-igazságra,

a színre, a színre, a színre!

S a nagy csodáknak tágas fénykörébe

le kén’ borulni –

s kacagni, sírni,

táncolni, égni, imádkozni kéne!

Vagy himnuszt zengeni

s elhinni, amit eddig el nem hittem:

Áldott, áldott, ami csudálatos,

s csudálatos a Minden!