VALAKI, VALAKI EMLEGET

Valaki, valaki most emleget,

Mert nagyon könnyező vagyok

S előttem párisi utca-ormok

Hasogatják az eget,

Szelíd kárpitját a nagy égnek.

Vidám legények

Jönnek dalolva

Sötét utcáknak mélyiről.

Gondolkozom: kiről, miről,

Mikor, mindegy.

Valaki, valaki most emleget...

Merre megyek,

Van-e út az utca-mélytől

Föl a hasogatott égnek?

Még sokáig kisér az ének

S én botorkálok tovább,

Keresem, aki emleget,

Keresem lelkemben azt,

Akiért érdemes volna

Így élni búsan és loholva

Sötét utcákról nézve az eget.

Valaki, valaki most emleget,

Valaki szán,

Valaki szánja

Azt, ki Páris sötét utcáira

Dobva nézi, kivánja

Az eget

S akit megríkat az az ének,

Melyet dalolnak

Éjszakában vidáman vesző

Rongyos, de társas legények.

Valaki, valaki most emleget,

Mert nagyon könnyező vagyok

S előttem párisi utca-ormok

Hasogatják az eget.