Valaki vár

Valaki vár,

akinél ott vagyok,

de aki már

másnak álmodott,

olyannak, aki nem átkoz,

szelídebbnek, jobbnak,

hasonlóbbnak magához.

Valaki vár,

az álom,

a párom

és akit vár,

azt én is várom,

de nem jön, csak az este száll

és szemünket, mely kémlel,

lekötözi az éjjel.

Valaki vár

és együtt hajtogatjuk

dobolva az ablakon,

hogy soha már...

...hogy talán soha már?... –