Valakinek

Szép, büszke, fárasztó, kevély

Jéghegyein a gondolatnak

Jártunk kettesben, egyedül

S a kacagó völgyben maradtak

Az öröm, mámor, üdvösség, remény,

Csak lelkedet csókoltam én borúsan,

Mert lelked az enyém!

Szép, büszke, fárasztó, kevély

Jéghegyek alatt él az élet,

Ott táncol, nótáz az öröm,

Miért vagyunk mi oly kevélyek,

Mért nem borulsz a szívemre már?

Szemed a nagy, a szép, az égbenéző

Mire vár?