VÁLASZ [1]

Azt írod a leveledben:

Menjek haza, jobb lesz otthon;

Meggyógyulok, nem lesz annyi

Kínos álmom, kínzó gondom.

Ott éltem át ifjuságom,

Jól tudod, hogy visszavágyom,

Menjek haza. Így hivogatsz

Legkedvesebb jó barátom.

Mért hivogatsz? Ismered jól

Szivem minden álmát, kínját,

Eltévesztett életemnek

Integető, sötét sírját.

Míg ott voltam, addig éltem,

Volt szép álmom, volt reményem, -

Kiüldözött a valóság,

Tudod jól, hogy mi lett vélem.

Nem az vagyok, aki voltam,

A réginek váza, romja,

Amit eddig nem ismertem,

Összetört az élet gondja.

Az a világ, amit éltem

Ifjúkori tündérfényben,

Reménytelen, bús lelkemnek

Rég bezárult édes éden.

Közeleg a végső óra...

Minek is hívsz haza engem?

Könnyebb lesz a végső búcsú,

Hogyha addig elfelejtem

Mennyországom, boldogságom,

Tört reményem, édes álmom,

Mit gyülöltem, mit szerettem,

Ami tartott a világon.

Ne hivogass, de te jöjj el,

Mikor én már nem hivhatlak.

Vigy magaddal oda vissza,

Ahol ábrándjaim laktak...

... Hol a szív szép álmát szőtte,

Ott legyen a pihenője,

Hova mindig vágyott: ott, a

Diákdombi temetőbe’...