VÁLASZ BAJNOKI HÍVÁSOKRA

Csüggedt unszolók, vert, öreg fiúk,

Tépett hitü szentek,

Hivásotokat sírva köszönöm:

Nyakunkon tartja lábát még bakónk

S ti hörögve is háborut üzentek.

Jön a levél innen is, onnan is:

A száz szinű őszön:

Mégiscsak a legszebb szín vón a vér,

Mégse hagyjuk, hogy a bomlott szemű

S a bomlott fejű kaján játszva győzzön.

Új Csaba-nép, új, bajnoki merők,

Én értem a titkot:

Hivogatjátok önlelkeitek,

A dacot, az istent és a halált,

Mikor másokat háboruba hívtok.

Hát ott leszek, ha jő gyülekezés,

Ha törten, ha bénán,

Ki közénk áll, nem kap finnyás kezet

S harcolunk, mint egybevert mártirok

Fenevadakkal cézári arénán.

S ne legyen majd köztünk arc rebbenő,

Tartsa titkát, tartsa,

Hogy ez már csak a kétségbeesés,

A Jövőnek szóló megmutatás

S a kínpadra vont becsületnek harca.