VÁLASZ KISFALUDI KISFALUDY SÁNDORNAK

Sándor! igen későn jött el leveled. Te novembert

Írtál abba, s azont én Jánus végire láttam.

Már csaknem felháborodám mint a Duna habja

Néha, mikor Boreás megzurja, zavarja, de mégsem

Annyira, mit Te, kiben Balaton zajgása, ha kényed

Fordúl, szembetünőbb. Így szólsz. Halljadsza tanácsát

A te barátodnak: Balatont, ha haragra felindult,

Látni ne menj: oh fuss el messzire tőle, barátom,

Mint a tűzhányó Etnától. Nem szabad a rossz

Példán kapni. Midőn csendes valamint az aludttéj,

Akkor nézd, és nézd reggeltől kezdve napestig.

Így teszen az, ki emez dalt általam adta tenéked;

Mert másé, de kegyes Músám könyvembe leírnom

Azt engedte; talám, mondd, meg fog tetszeni soknak;

Jó szívnek jó érzésit ki ne lássa örömmel?

Olvasd hát, sőt zengd citarádnak szent szava mellett

Háromszor; titkos szám ez, s bír bájos erővel.