[Válasz Vályi Klárához]

Jó barátném, panaszkodol,

Hogy balsorsod igen nagy,

S ezer bajjal tusakodol.

Nem csuda: poéta vagy.

Írod: gyarló szegénységed,

Mely a porig nyomván téged,

Meggátolja serénységed.

Nem csuda: poéta vagy.

Mérget forral életedre

Sok kaján fő, sok fúrt agy:

Irígykedik jó szívedre.

Nem csuda: poéta vagy.

Sok gyáva nyelv szól, szidalmaz,

Gúnyol és rád borsot halmoz,

Szép elmédért így jutalmaz.

Nem csuda: poéta vagy.

A nagy világ a főbbekkel

Fel se vész és füstbe hagy,

S néz rád megvető szemekkel,

Nem csuda: poéta vagy.

Borít setétes koszorú

Szíved mindenkor szomorú,

Életed csupa háború.

Nem csuda: poéta vagy.

De gyötrődjön a szerencse,

Szégyenűljön pénz és kincs,

Szíved irígy ne rettentse,

Szitokra ne is tekints.

Ne mássz porba a főbbeknél,

Zengj egyebet keserveknél:

Nagyobb vagy te mindezeknél!

Azzal, hogy poéta vagy.