Vallomás az életnek

Mikor borulásos szemekkel

Kutattam a mélységeket,

Karcsú hidak szélén merengve

Én tégedet kerestelek.

Mikor öreg könyvekbe bujtam

A beteg gyertyaláng alatt,

Kábultan és félig vakultan

Én tégedet akartalak.

Mikor a falnak dőlve némán

Mákonyt kerestem és halált

S nem láttam sorsom semmi célját,

Lelkem a te szavadra várt!

Minden álomban és halálban

És gyűlöletben, végtelen,

Örök vágy fájó mámorával

Szeretlek, hűtlen életem.