Vallomások

Serény a vágyban, rest a tettben;

Aludt vér s mégis telhetetlen.

Csábítni kész a nőt, ha messze,

De bamba, szótlan véle szembe’:

Ilyen vagyok, mióta élek:

A szerelem elméletének

Tudósa, bölcse, hirdetője,

S a gyakorlatban gyáva, dőre.

Mint az éhes koldus ember,

A ki sóvár, kandi szemmel

Nézi csak, a mire vágyik,

A kirakat drágaságit:

Úgy vagyok az asszonyokkal.

A ki lát, azt mondja joggal:

Becsületes koldus ember;

Éhen hal, de lopni nem mer.

Heinéval, ha kell, bevallom,

Ha nem is oly büszke hangon,

De pirulva, lehangoltan:

Szűzet el nem csábitottam.

Olyan nő sincs e világon,

A kinél vón’ tartozásom;

Mert a csók volt az egyetlen,

A mit mindig kifizettem.