VAN-E OLYAN...

Van-e olyan hamvába holt fiatal,

Aki mostan fegyvert fogni nem akar?

Fegyvert fogni, fegyverkezni csatára,

Magyar hazánk védelmére, javára?

Kiestünk volt a háború sodrábul,

Irtóztunk a sárgapitykés kabáttul,

Elpuhított, nyomorított a német

Csúfja lettünk ősapáink nevének.

Hunyadiak, Rákócziék, Bethlenek

Idestova már mesévé lettenek,

Szondi vitéz, Zrinyi Miklós, Szigetvár,

Szájrul szájra itt-amott is alig jár.

Hallottuk a tatár futást, a régit,

Török világ, kuruc világ regéit;

Kuruc nevet viselt a jó hazafi,

Labanc volt a honáruló kurafi.

Hej a labanc! hej aki felmarkolta!

Országunkat a németnek eladta,...

Akkor támadt az a híres Karaffa,

Ki a magyart, mint a búzát aratta.

Leopold volt a labancok királya,

Sokat akart, de beletört bicskája,

Mert erősen hadakozott ellene

Rákóczi, meg a magyarok istene.

Azt akará, annak tudott örülni,

Hogy a magyart ő fogja eltörülni,

De Rákóczi a magyarság nevébe’

Kurucokkal állott neki elébe.

Most, amivel nagy Leopold nem bira.

Abba fogott a hetedik kis fia:

Erőlködik, berzenkedik keményen,

Elvesztené a magyart, hogy ne légyen.

Nagyot akart, szerzett is ám barátot:

Ránk uszíta dühös rácot, oláhot,

Ideküldé granicsárját, vasasát,

Buda várán felütötte a sasát.

Hetvenkedett, parancsolt is kevélyen,

Szép hazánkat felosztotta levélen;

Ilyen osztályt nem mindenkor hallani:

Alig maradt a hazának valami.

Nem tetszett ez Görgeinek, Kossuthnak,

Meg azoknak a kis honvéd fiuknak:

Élet-halál! Szuronyt szegezz! előre!

Rendre dőlt a granatéros előtte.

Fut a német, fenyeget a sarkával,

Fut a magyar, egyengeti tusával:

Isaszegnél, Nagy-Sarlónál, meg arrább,

Üti-veri kegyetlenül, mint marhát.

Buda várban ott ül Henci kevélyen,

Pest városát ágyúztatja keményen;

Ha mondanák sem hinné, hogy megakad,

Hogy a honvéd megmássza a falakat.

De a honvéd nem késik a dologgal,

Megbirkózik ágyúkkal és falakkal;

Henci vitéz, ütött nektek az óra:

Buda várán leng a magyar zászlója.

Kiseperők hazánkból a németet,

Ezt a háromszázesztendős sz........;

Megtanulánk hadakozni emberül,

Magyarország régi napja felderült.

Most hadd jőjön az a muszka, ha ráér,

Lássa, hogyan harcolunk a hazáér;

Lássa víni a szabadság gyermekit,

Kiket a hon szeretete felhevit.

Nyolc karajcár napi bérünk; ez is jó,

Ezer forint nyomorultnak: be szép szó!

De nem azért ontja vérét a magyar,

Hanem mivel szolga lenni nem akar.

Kétszázezer jó katonánk fegyverbe,

Kétszer annyi fiatalság heverve;

Négyszer annyi derék férfi, ha kell, több:

Hát ha ez is valamennyi fegyvert köt!

Talpra fiúk! kiállottuk a nagyját:

Keserülje meg a nemzet haragját

Akár német, akár muszka, akármi,

Ha merészel orrunk alá piszkálni.