VÁNDORDALOK

Távol szeretteimtől,

S tőled, te drága hon!

Vándorlom a világot

Végetlen útakon.

És lábam a nagy úton

Fáradva lépdegel,

Mert vállaim tetézvék

Butyornak terhivel.

Eldobtam én a terhet,

Nincs többé vállamon;

És mégis vajh mi csüggeszt?

És mégis vajh mi nyom?

Boldogtalan fiú te!

Mely tégedet lever,

Nem válladon... szivedben

Az óriás teher.

Hová, hová az égi úton,

Darusereg;

Azért hagyjátok-e a tájat,

Mert nem meleg?

Vándorlok én is, ámde pályám

Ellenkező:

A szerelem forró honából

Jégsír felé.