Várad

Várad: a kicsi magyar élet

Nagy és új küzdőit te adtad,

Költők és más ifjú merészek

Benned ébredtek és akartak,

Áldott a te száz esti fényed

És áldott nyugtalan vigalmad.

Pogány örömre emlékezvén,

Megáldalak én, bús keresztény!

Hisz benned lettem én is újjá

S gyászom palástját porba vetve

Indultam el újult ifjúság

Babéros útján szerelemre.

És áldott legyen ama utcád,

Hol ő lakott, a vágyam lelke

S áldottak a színházi esték,

Melyek Annát felém vezették.

Várad: szőlőkoszorús őszöd

Mily tarka pompa tört szememben

S a Kispipában kék ködök közt,

Hány szürke bánatot feledtem,

Mikor az élet öklelőzött

S az évek szálltak már felettem

S én csak daloltam s késve késtem

Aratni jégvert kis vetésem.

Várad: hol Ady Endre arca

Ragyogott éjszakák homályán

S új versek csengő, könnyű harca

Vágott rendet a régi gárdán

S a kávéházi zűrbe, zajba

Tárogatónk zendült, kiáltván:

Hogy akik itt sírnak, loholnak,

Mind váteszeid, tarka Holnap!

Fogadd e dalt, mint vallomását

Magányos, messzi szeretődnek,

Város, kinek nem látni mását,

Ily újat, vígat és erőset

S bár poromat - hisz visszavárják, -

Adom a szent szülötte földnek,

Borús vágyam derűs magasban

Várad felé száll nyughatatlan!