Vásárhelyi sétatéren

Első szerelmet, első verset

Te hoztál, Vásárhely, nekem,

S mi kedvesebb öreg szívemnek,

Mint első vers és szerelem?

A vásárhelyi sétatéren

Muzsikál múltam boldogan

S felejtem éjben, sárban, dérben,

Hogy ifjúságom oda van.

Városa csöndnek, nyugalomnak,

Eljöttem hozzád újra ma

S fölzsong bennem, mint vén zsolozsma,

A régi évek dallama.

Kossuth Lajost hittel köszöntöm,

Ő érc, örök, mint a magyar,

S túl gyászon, átkon, ködön, őszön,

Égbe tör, mint a diadal!