Vasárnap

Zord hét után fáradt szivemre

eljön a méla, szent vasárnap

csend a fülnek, ünnep a szemre,

ünnepe csendnek és sugárnak.

Az emberek templomba járnak.

Hajrá lelkem! zárva a boltok:

ki egyedül van, az ma boldog.

Az emberek kocsmákba járnak.

Kocsmák előtt csizmád az ünnep

köpött járdáját kopva rója:

remete vére van tebenned

vasárnapok bús álmodója.

Kocsmák előtt csizmád a város

köpött járdáját rója kopva

s a lélek, mint a csizma sáros;

mért nem térsz haza bús lakodba?

mért nem ülsz otthon búslakodva?

Ó nézz körül: zárva a boltok:

ki egyedül van, az ma boldog,

boldog, otthon, bár búslakodva.

Bár búslakodva, boldog, otthon.

Remetelakban nincsen óra:

ilyen lak néked boldog otthon

vasárnapok bús álmodója.

Remetelakban óra nincsen

s boldog a lak, hol nincsen óra

s nincs idegen kéz a kilincsen

s nincs idegen látogatója.

Odakünn fáj a toronyóra,

fájnak, bár zárva most, a boltok.

ki egyedül van, az ma boldog.

Eredj haza, hol nincsen óra,

hol fájó fejed megpihenhet

s ütemes csönd lesz ringatója:

remete vére van tebenned

vasárnapok bús álmodója.