Végbúcsú

Elunván már várakozni

A világ jobbúlásán,

S haszontalan gondolkozni

A szív titkos forgásán,

Szegény testem bár nem ohajt

Jó lelkétől elesni,

De ez őrá keveset hajt,

S jobb hazát megy keresni.

Barátim! kik türhetétek,

Elnézvén sok hibámat,

És édessé tehetétek

Sok keserű órámat,

Én a kétség nagy kárpitját

Ímé már elérhettem,

Mellynek eddig titkos nyitját

Ésszel fel nem érhettem,

Már ajtaja felén vagyok,

Már küszöbén lépek bé,

S íme mindent idehagyok,

Csak titeket veszlek bé.