VÉGPONT

Sebtében eddig irtam;

Két hóra nem kevés;

Most, ím, erőt vesz rajtam

A régi csüggedés.

Hisz’ szép a nagy önérzet,

Kivált ha igaz is,

S merészen győzi röptét

A szárnyas Pegaz is.

Az én ágaskodásom

Nem ér egy fakovát:

Csak a cigány vagyok, ki

„Biztatja a lovát!”