VÉR: ŐS ÁLDOZAT

Vér, íme, az ős áldozat:

Vért fröccsenteni a tűzbe

S leszúrni a fehér lovat.

Nagy céljaiért veszetten

Rohanok rég tudatlanul

Vérért, vérrel, véresebben.

A Vérnek jobbágya vagyok

Még özönlése előtte,

Mikor a Vér sok és fagyott.

Vér élet alól nem adja

S már rég vagyok a nemese,

A bolondja vagy lovagja.

S téboly szélén egyenesen

A réginek megmaradni

Be hű voltál, drága eszem.

S most, hogy a vér szerte-árad

S a világ félőn kuncorog:

Arcomon riadt csodálat.

Kitől féltek, kitől, mitől?

A Vér: útjait csinálja

S minek dőlni kell, dőlni dől.

Hisz mi a Vérből tán százszor

Többet adtunk egy nap alatt,

Mint most köz-fölfortyanáskor.

Az élet szép bazsalikom,

De hol éri Halál, mindegy:

Sáncban, hegyen, völgyben, sikon.

Csupán folyókat cserélnek,

De együvé iramlanak

Minden céljai a vérnek.

A Vér tudja ő útjait,

Céljait, titkait tudja:

Éljen az Ember, Vér s a Hit.