Verecke táján

Bízó hadi néppel

Itt tanyázott Árpád.

Nagy hegyeknek ormán

Titkait kitárta

Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját

Remény dagasztotta.

Nem is volt ilyen szép

Magyar fiatalság,

Ezer évek óta.

Ezer évek óta

Itt csak átok fakadt,

Csak villám cikkázott,

Csak felhő borongott

A Kárpátok alatt!

Nagy magyar magányban

Én is gyászban élek,

Diadalmas útját

Keresem - hiába! -

Régi Vereckének!