Véres ősz

Ó, hol a régi, régi, csöndes ősz,

Az édes bánat, mely mélán esőz

S mint finom köd szitál szívünk felett,

Mely hervad, mint a bíbor levelek?

És hol a régi, régi alkonyat,

Mikor hiába fájó álmokat

Lelkünk, e halkan zengő zeneszer

Dallamba tördelt, mely nem veszhet el.

Szavak pompája, gyémánt és arany,

Én gazdagságom, ó be oda van!

Vér és tűz büszke bíbor tengerén

Papírhajómmal mit keressek én?