Vérfolt

A szentegyházat gránát verte széjjel,

Pozdorjává zúzott tetőt-falat;

De jött az ember új, örök reménnyel,

És elföldelte a halottakat,

Kik ott hevertek temetetlenül.

A templomot újból fölépíték,

Fölépítette új, acélos hit:

„Sorsvesszőzte szív, légy alázatos

És ne kutasd az Isten titkait,

S a mélybe mérő-ónod ne bocsásd!”

A templomot újból fölépíték,

Hozsannát zengtek: Sion újraéledt!

A pusztulás, a jaj feledve rég,

Olvastattak engesztelő miséket,

Hogy, akit éget még a mult, megtérjen!

Fényben úszott az új templom hajója,

Ünnepi zsongás a boltívek alatt,

De, hogy a pap a misét kezdte volna,

Rémült torkán az ige elakadt:

Az oltárterítőn egy vérfolt ott maradt.