VERGŐDNI MINDHALÁLIG...

Vergődni mindhalálig,

Vágyódni mindhalálig,

Violás pirkadattól

Rozsdás alkonyodásig,

Zsenge leánykaroktól

Vén kéj fojtó karjáig,

Be sokat fáj az ember,

Amíg lassan elvásik.

És mégse elég, mégse,

Mindig egyre több kéne,

Szomjas a keserű száj

Valami csuda mézre,

Karunk ölelő görcse

Csak nem tud elzsibbadni,

Új istennek, ördögnek

Vágyunk parolát adni,

S nagy boldogtalanságunk

Csak nem tud lelohadni...