Vérivó leányok

A sápadt, vérivó leányok

keringenek szivem körül;

zsineget fonnak zabolának -

hajrá! a Sátán úgy örül!

Zsineget fonnak zabolának

vacogó fogaim közé -

a legderekabb fiu lesz ma

az ördögé! az ördögé!

És megnyergelnek, megnyargalnak -

milyen gyönyörüség nekem! -

Puha combjuk hideg nyomását

borzongó háttal élvezem.

Borzong a hátam, ing a véknyam,

hol mélyebb ágyékuk tüzell:

jaj mért vagyok velük magamra?

mért hagytál engem, szent Szüz, el?

Egednek kék legét ha színám

s emléked lelkesítne még,

keresztet kennék szemeimre,

s buzgón kiáltanám: »Elég!«

»Elég ti létlen boszorkányok!

vad semmi! vampir-elmerajz!

Lelkem tinektek zárva; nálam

a titkos kulcs; az égi pajzs.«

Mária, elefántcsontbástya,

szivet erősítő kehely,

Mária, győzhetetlen zászló,

mért hagytál, szent Szüz, engem el?