VERS AZ OROSZ IMPORTRÓL

Ukrajnával megvan a béke,

Tehát a reménység péke

Teljes joggal dagasztja

A keblet,

Mivel sok bajunk ilyenformán

Eggyel kevesebb lett.

Most már jöhet vígan át a határon

Talicskán, vonaton, batáron

Az ukrán gabona,

S az sem babona,

Hogy jöhet bőven más is,

Mindenféle import,

Mely visszaadja jókedvünknek

A régi himport.

Hát kapunk majd nyári zakónkra prémet,

A krémesünkre orosz cipőkrémet.

Kapunk a levesünkbe kancsukákat,

Nőstény potykákat s kövér kan csukákat.

És hoznak be, majd meglátja kegyed,

Retket, répát s orosz kenyérjegyet,

Jön továbbá vagy harminchat korosztály

Pólisi, kiket nem tűr az orosz táj;

Világításunk javításaként

Kapunk két vaggon szép északi fényt;

Valódi orosz teát ihatunk,

Mit ebben a dohánytalan világban

Leöntés után el is szíhatunk;

És kik poloskás sorsuk átkozák,

Jön számunkra dobozszám a kozák

Védjegyű szer, a páratlan zacherlin,

És kéjjel vakarózhat Pest és Berlin.

Oh, mint a hű szerelmesek a párjuk,

A sok orosz jót epedezve várjuk,

Sohajtva zeng a költő dalos ajka:

Jöjj szamovár és trojka s balalajka!

Ám egyelőre egy cikk van csupán,

Mely vígan üti kegyedet kupán,

S mely meg se kérdi: hátha, hátha

Nem is lesz béke! - ő mégis csak eljön

Az influenza, a hű orosz mátka...