VERS TROUVILLE-BA

E versemet ajánlom egy leánynak,

ki gazdag és Trouville-ba megy nyaralni!

Fekete ő, e nő s előkelő

és csókot még csak félszájjal tud adni.

Tegye e verset vánkosa alá

trouville-i fényes, drága szállodában,

álmodjon rajta szépet és sokat

egy ritterről, ki hozzá hű marad.

E versemet ajánlom egy leánynak:

Ellának hívják és selyembe jár.

És délelőtt, míg sziporkáz a korzó,

a kis fehér szerb templom előtt vár.

És sír a keble, szűzkeble utánam

és úgy reszket a hangja, úgy zokog.

De aztán büszkén, boldogan nevet:

nyaralni megyünk, Trouville-ba megyek.

E versemet ajánlom egy leánynak,

ki olvasott egypár Marlitt-regényt

ebéd után a fülledt kis szalonban,

hova az anyja csukta be szegényt.

És délután a kávé mellett ülve

néha tán egy tárcát is olvasott

és Ady nevét már könyv nélkül tudja.

S azonkívül... Trouville-ba viszi útja...

E versemet is tinéktek ajánlom:

gazdag leányok, tiszta úri nők!

Egy harminc éves és züllött poéta

küldi, mert mindig bántottátok őt.

Kis házban lakik, olcsó kis szobában,

sok női arckép lóg ott a falán...

Sok lány: mind drága s bárhogy keresem -

Trouville-ban nem volt egy se, sohasem.