Verseimhez

Fakó papíron reszkető írás,

Kuszált sorokban komor betűszázad,

Legyen tebenned elzokogva,

Ami szívemet megkínozta,

Az a sok néma bánat!

Fakó papíron reszkető írás,

Repüljél át a végtelen világon;

Aki elolvas csendben, halkan,

Annak csupán az én fájdalmam

És semmi más ne fájjon!

De ha találsz egy csöndes kis szobát

S anyám lapozgat, simogatva, titkon,

Kezdj el kacagni... meg ne tudja,

Hogy a fiának mennyi búja,

Egyedül Ő ne sírjon!