Versek születése

Elköltözött, ami enyém volt,

pislogó mécsben nincs derü –

Most vagyonom a Csend, a Bánat

és egy elkopott hegedü.

Olyan ritkán szól, s olyan néma

mindhárom édes, bús barát,

de mégis, mégis csak kitartunk

sok tikkadt éjjen, s napon át.

...Mikor pazarlón szép az éjjel

akkor nagy néha vigadunk,

de vigadásunk is olyan csak:

épp amilyenek mi vagyunk:

Lebocsátjuk a sűrű függönyt

muzsika zendül idebent,

s a szürke szívbe szikra szökken

és bong a Bánat, cseng a Csend.