VERSIKE A HÁBORÚRÓL

Sose voltam háborúba,

Hej pedig, de szép lehet,

Mikor csatát “nyer” az ember,

S mégis futva lépeget.

Én most is csak hírlapokból

Olvasom a zivatart,

Milyen szépen zeng az ágyú

S milyen szépen dörg a kard.

Olaszország, e nagy csizma,

Olvasom, bőszen belép

A gyanútlan Tripoliszba,

S széttapossa a belét.

Ma ötezer török halt meg,

Tegnapelőtt hétezer

Hej, barátom, Törökország,

Te most rosszul létezel.

Jaj, de ami a fejembe

Szöget vert és vereget

Az, hogy ily hírt a világba

Olasz sajtó ereget.

Olasz sajtó, hm, hm, hej, hej,

Ez itt ám a bökkenő,

Hátha nem fenékig tejfel,

Mit hasamba beken ő?

Legyet fogtam a tejfelben,

Légyként zümmögő gyanút.

S szóltam, na, most veszi hasznát

Az ember, hogy mit tanult.

Tanultam az elemiben

Összeadni keveset.

Adjuk össze, hány a török,

Aki eddig elesett?

Számolok már három napja,

Már alig-alig birom,

S kiderült, hogy kilenc miljom

Török halt el - papiron!

Hogyha ehhez hozzávesszük,

Hogy éppen nyolc millió

Törökország egész népe -

Kész a nagy ribillió!