Verssorok

Sápadtan állunk a gyermekszobában,

várjuk haza, lessük az ajtót.

Autók bőgnek föl kinn az utcán,

mint őserdőben a tigrisek.

Repülőgépek járnak az égen,

riadó vijjog Amerikából.

Anyám magába ballag az úton,

azon tűnődik, hogy esküvőjén

mirtuszkoszorú volt a fején.

Hogy önti ki a dél e sok embert

alagutakból, autobuszokból.

Mennyi fej, kéz-láb, szív és végzet.

Meg kellene állani mindegyiknél,

mint egy-egy nagy műremek előtt.

Mért is nem kapható katalógus?

Azt hitte hajdan, hogy miatta

főbelövi magát egy katonatiszt

pezsgős éj után, vagy hogy valami

mégis csak történik vele.

Most könyvel. Hideg vízben mosdik.

Vasárnap sír a moziban.

Gázlámpák mellett hánynak haloványan

rossz-szagú szörnyek, s fancsali arccal,

kigyúlt szemekkel, gyermeki csókkal

testvérré avatnak. Életük lóg ki

rongyos zsebükből. Ne nevesd őket.

Tán a halottak sokkal szagosabbak?

Előttük is emeld le kalapod.

Sürgönyszalag röpköd a homlokukról

és messzeség. Akár az operahősök.

Fütyöl a mozdony. Életük libeg

az indulás wagneri pátoszában.

Zavart költők, ki meri őt dícsérni,

ki élettani bábként látja mindünk

üvegerünkben kék és piros vérrel?

Én, én merem a hősi hetvenévest,

káromkodó, agg szájának dicsőség.

Föld, tartsd erősen legnagyobb fiad.

Ha rosszul kapcsol a központ,

vagy meghal valakid, rágyujtsz.

Mi is lennél már nélküle,

te modern ember? Kell ez a bűvös

dohányrúd, ez az áldozatfüst,

szájadba ez a vad parázs.

Télen a fákon látszik a fészek,

mit észre se venni, hogyha visongnak

lármás fiókák nyáron a lombban.

Madártalan és lombtalan fa,

most látom én is az egykori fészket,

hogy messze repültek, s puszta az otthon.

A szürke köznapok rendje után

mily ünnep ez a névtelennek.

Barátnői csodálják, hogy még megvan,

mert vajmi nehéz itten maradni.

Ő kávésfindzsák és torták közül

kidugja rég-elkallódott fejét,

s egyszer egy évben érzi, hogy él.

Gentry, ám még fél se: fertály

hejehujáz egyre herdál,

elvadult a régi kerttáj,

dobban a dob, kész a leltár.

Az idő hiába dorgál,

köztük mindíg pör, meg osztály,

az úrnő az utcán sort áll,

kastélyán bedőlt a portál.