VESZTESÉG

Itt epedett, itt dőlt kebelemre a mennyei lyányka,

Itt szívta ajkamról szép tüzem égi hevét.

Néma vagy ó boldog szerelem! mondá vala Phoebus,

S karjai közt kegyesem hirtelen elragadá.

Mit használ nekem, ah, s feldúlt örömimnek azóta,

Kínom mélye felett hogy dalom árja csapong.