Vetek-e ősszel?

Mezőmre lassan Szeptember lopózik.

Pitymallatonként feszeng már a járom,

de én: rossz gazda, mindegyre csak kérdem:

Vetek-e ősszel? Aratok-e nyáron?

Koravén szívem tágas mezeje

lomhán gomolygó ködfüstökkel áldoz –

Töprengek: jókedv kéne a kezdethez

és erő kéne, hajh, a folytatáshoz!

Még rózsám sincsen, hogy az ekét tartsa.

“Talán majd holnap” – szólok és hagyom...

Rásírja derét Október, November

és a mezőm áll árván, parlagon.