VI. Bál után

A mély gyönyörtől szédülök még,

Ragad a lázas képzelet.

Melletted űlök, czifra párok

Fel és alá keringenek.

A zene szól, de hangosabban

Dobog, majd megszakad szivem.

Szeretnék sírni, mint a gyermek,

A boldogságtul, azt hiszem.

Egy valczer édes áriáját

Lágyan merengve hallgatom;

De édesebb minden zenénél

A mosoly édes ajkadon.

S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak!

Eszemet bontja meg e szó.

Én nem tudom, szférák zenéje

Lehet-e ilyen megható?

Honnan jövél? hol van hazád?... tán

A mennyből szálltál ide le?...

Ah, ép’ most kér föl egy fajankó!

S keringesz fel s alá vele.