VI. Hiába gyujt szemed sugára

Hiába gyujt szemed sugára,

Hiába jársz selyemruhába’;

Boldogtalan vagy, bűnös is vagy,

Az ördögé vagy, mindhiába!

Nevethetsz, járhatsz tündökölve,

Azért te mégis meg vagy ölve.

Lövelhetsz lángot tűz-szemedből:

Szived kiégett mindörökre.

Látlak az utczán járni le s fel,

Vidáman, ragyogó szemekkel;

De nyomorult vagy, és ha mondják,

Teszed magad, hogy nem veszed fel.

Nem tudom, mit tegyek, ha ennyi

Szépséget látok kárba veszni;

Vádoljalak-e téged érte,

Vagy a világot nevessem ki?...