VI KÁNYA ÉS GALAMB

Félt, s messzébb röppent el kányától a galamb,

El is kerűlte számtalanszor a halált.

A ragadozó csalárdságot gondola ki, s így

Szól: bajjal éltek tí szegények! engemet

Közakaratból királytoknak válasszatok;

Fogadom, rátok nem támad ellenség soha.

A gyáva nép hitt, és magát megadá neki.

Mihent királyságot nyert, őket szaggatá.

Egy akkor így sohajtott: méltán szenvedünk!

Meglásd, kinek higgy; gonosztól jót ne várj.