Vidék nappal, éjszaka

Legelők vannak erre.

Legelők.

Ispánházak, kalyibák.

Pálinkamérés.

Pajták, istállók.

És újra legelők.

Aztán álmos, közönyös emberek.

Csirkék, tehenek, bivalyok.

Disznók.

Csak a fák szépek nappal,

mik mindenütt szépek.

Éjjel pedig a csillagok,

a világmindenség jelzőlámpái.

Aki itt szenved, mind fölfelé vágyik,

lengeti karjait, együtt a fákkal,

emeli arcát s nézi az eget,

fönn-fönn a Sziriuszt, az Aldebaránt.

Micsoda élet, micsoda fény és

micsoda díszlet, micsoda színház.

Mint egy operaház csilláros mennyezetje.

Mily gazdag. Mily közeli s tébolyítóan-szép.

Mily párizsi.