Vidéki napraforgó

Öreg kert mélyén láttam őt

Tikkasztó nyár fülledt delén.

A vén kert mindig naptalan

S ő csöndesen csak várt szegény.

Várta az istent, a napot,

Felé fordulni úgy akart,

De hasztalan. Magányosan

És mindig naptalan maradt.

Így néztem őt testvér gyanánt

Fájdalmasan, vén kert előtt.

Vén kert előtt fájdalmasan,

Magányosan úgy néztem őt...