Vidéki rejtekben

Csönd és magány révében hallgatom,

Miket susog a hírek rádiója,

Szelíd akácra nyílik ablakom,

Az utcán egy talicska megy kocogva.

Az asztalon virág és könyv terem

És néha vers. A messze, végtelen

Tenger búg így az álmatag csigában.

Künn a veszély most harsog. Szörnyű áram

Kereng a földön, amely reng, vajúdik.

Az ember vívja véres háborúit

S a véren át a jövendőbe törtet

S míg a világ kapui egyre döngnek

Csönd és magány révében hallgatom,

Miket susog az alkony és a lomb,

Mint szökevény harcos, kit mindhiába

Szólongat e század vad trombitája.