Víg élet a Parnasszuson

A tiszta nyájasság hol örűl

Jobban, mint a Parnasszus körűl,

Hol az ártatlan múlatságnak

Közepette a búk nem rágnak?

Zőld ligetek! tibennetek öröm lenni,

A laurusok és mirtusok árnyékában pihenni.

Itt a múzsák magok vezetnek,

Nektárjaikból részeltetnek:

Apolló maga énekelget;

Az ekhó rá visszafelelget.

Ott hallik a víg muzsika, ott zengedez,

Hol a szagos bokrok között Aganippe csergedez.

A hegyek itt mindég zőldellők,

Újítják kellemetes szellők;

A leszebb tavasz mindég lakja,

Mezeit virágokkal rakja.

Itt egymással víg hangzással táncolgatnak

Az örömök s öszvekapcsolt karral vígan múlatnak.

Lármás városok! távozzatok.

Hol laknak a gondok s bánatok;

Nagy udvarok! csak maradjatok:

Én e kies helyen múlatok.

Boldog Máró! élted már, óh! csak te éled,

A múzsáknak, poétáknak ölében szíved éled.