VIGASZTALÓ BESZÉD ÁLMAIMBAN

Halott bácsik, halott nénik

Félig-álom álmaimban

Mostanában gyakran jönnek

Kérdezgetni valamit.

Még életet le nem éltek,

S a születni meggátoltak,

Elmaradtak, sőt jövők is,

Úgyszintén kiváncsiak.

Éberen én úgyse tudnék

Kérdésükre választ adni,

Viszem őket hát keresztül

Rossz alvásom álmain.

Ha kérdik, hogy hogyan bírjuk,

Döngő szivem válaszol rá

S bár fájdalmát nagyon érzi,

Mindig nagyon szívesen.

És elmondom: az embernek

Megeszűlni rossz is, jó is,

Miként múlt s jövő időkben,

Épp-úgy ez-idő-szerint.

Egyik embert arra rántja,

A másikat meg emerre

Szabott sorsa és idője,

Mindakettő megszabott.

Ha ki ma él, miért bánja?

Emberként jön, emberként megy

S aki marad utolsónak,

Az tegye be a kaput.