Vigasztaló dal

Impromtü.

“Mindent fontolva tégy,

Kevésből sokat végy”:

A bölcsek azt hirdetik.

De ha mind e mellett

Szándékod füstté lett,

Még több, ügyed nevetik:

Mit tészsz boldogtalan?

Zokogni untalan

Az erőshöz nem illik.

Az ember egyszer él,

Ki tudja mit cserél,

Ha szük hantja megnyilik?

Itt a pohár! itt a bor!

Vigasztal ez mindenkor,

Ez megvívja sorosodat:

Igyál s felejtsd gondodat.

“A szerelem vad tüz.

Sulyos igára füz”:

Ősz tudósok igy szólnak.

De ha mind e mellett

Sziv s lélek rabbá lett,

S egy kedvesnek hódolnak:

Mit tész reménytelen?

Ha széped kegytelen

S szived el nem fogadja?

Vagy ha szeret is bár,

De sors tőle elzár,

S messze földre ragadja?

Itt a pohár! itt a bor!

Vigasztal ez mindenkor,

Igyál s nyugtasd szivedet,

S éltest buzgón hivedet.

“Tanulj gazdálkodni,

És fogsz gyarapodni”:

Igy kérkedik a gazdag.

De ha mind e mellett

Erszényed üres lett,

S nem kél ki a vetett mag:

Mit tész boldogtalan?

Fáradni hasztalan

Kinnal teljes mulatság.

Pénz a kor istene,

Ki törhet ellene?

Igy volt, igy lesz a világ.

Itt a pohár! itt a bor!

Vigasztal ez mindenkor,

Igyál s tágul kebeled!

Ezt kincscsel föl nem leled.

“Légy bátor, győzni fogsz,

S dicsőségben ragyogsz”:

Iró s vitéz igy kiált.

De ha mind e mellett

Koszorud másé lett,

S édes Musád tovább szállt;

Mit tészsz? bús panaszlás,

Könny, kérelem nem más!

Ezt jobb lélek megveti;

Mint félénk csatázót,

Gondolat-vadászót

Minden szél eltemeti.

Itt a pohár! itt a bor!

Vigasztal ez mindenkor,

Igyál mig tüze meghat,

S lesz bátorság s gondolat.