Vigyázz

By Dezső Kosztolányi

Vigyázz.

Ez a nagy pillanat.

Egy ember jön feléd, bemutatkozik,

már tárja kezét, most lát legelőször,

rád néz,

és elviszi majd az arcod, a hangod,

s őrzi.

Lélek csak az ember a többi

emberek lelkében,

törékeny gondolatokból faragott,

száztitkú, halovány emlék,

mely néha a fellegekig magasul.

Légy méltó e testvér

áhitatos várakozására,

s remegjen által a tudat,

hogy most történhet valami,

ami még nem volt,

mióta áll a világ,

s Isten kezében se reszketett úgy

sáranyagod, mint most

az ő kezében,

ki megteremt igazán,

fényből, szeretetből,

Ő, a te rokonod,

Ő, a te Urad, Istened.

Nézz rá,

büszkén s alázatosan is,

mint aki megszületett és aki meghal.

Ne félj.

Röpítsd feléje a te életed

s egyedülvalóságod, mely neki

oly idegen,

hogy beleborzong

és megért.

Légy őszinte, tiszta, bátor.

Adj példát.

Szemvillanás csak, s kész a bűn,

és az örökre tart,

örökre büntet,

öngyilkos haraggal,

és összetöri az emlékedet,

téged.

Ne hazudj.

Ne halj meg.

Élj benne.

Ez a nagy pillanat.

Vigyázz.